A CNC technológia a légiközlekedési ipar igényeiből indult ki; az 1940-es évek végén egy amerikai helikoptergyártó javasolta a CNC szerszámgépek kezdeti koncepcióját. 1952-ben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kifejlesztett egy három-tengelyes CNC marógépet. Az 1950-es évek közepén{12}}az ilyen gépeket már repülőgép-alkatrészek gyártására használták. Az 1960-as években, ahogy a CNC rendszerek és programozási módszerek kiforrtak és fejlődtek, a CNC szerszámgépeket a különböző ipari ágazatokban alkalmazták; a repülőgépipar azonban továbbra is a legnagyobb felhasználó. A nagyobb repülési gyártó üzemeket több száz CNC szerszámgéppel, túlnyomórészt vágógépekkel szerelték fel. A CNC-megmunkálással előállított alkatrészek közé tartoztak az integrált repülőgép- és rakétapanelek, tömbök, burkolatok, válaszfalak és légcsavarok, valamint repülőgép-hajtóművek, tengelyek, tárcsák, pengeformák üregei, valamint a folyékony tüzelőanyagú rakétakamrás égéstermékek speciális üregfelületei. A CNC szerszámgépek korai fejlesztése elsősorban a folyamatos vezérlésű rendszerekre irányult.
A folyamatos-útvezérlés-más néven kontúrvezérlés-megköveteli, hogy a vágószerszám egy meghatározott útvonalon mozogjon a munkadarabhoz képest. Ezt követően erőteljesen fejlesztették a pont{4}}pontig{5}}vezérlésű CNC szerszámgépeket. Pont{7}}to{8}}pont vezérlés az eszköz egyik konkrét pontról a másikra való mozgatását jelenti; a követelmény egyszerűen a cél pontos elérése, függetlenül a mozgás során megtett úttól.
